Emléked szívünkben örökké él.

Emlékünkben tovább élsz.

Szeretettel emlékezünk.

Nyugodj békében.

Mindig hiányozni fogsz.

Míg tehetem, emlékezem.

Sohasem feledünk.

Nem az a fájdalom, melytõl könnyes a szem, hanem amit a szívünkben hordunk némán csendesen.

Hiába ültetünk sírodra virágot, ide temettük az egész világot

Nem halt meg az, ki szerettei szívében él!

Mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.

Ha majd alszom zúgó lomb alatt Ne zavarjátok édes álmomat Boruljatok le halkan, csendesen Gondoljátok, hogy nem fáj már semmi sem Ha majd rátértek erre az útra Megyek elétek, találkozunk újra

Minden büszkeség, minden megszégyenüléstõl és bukástól való félelem, minden szertefoszlik a halál színe elõtt, és csak az marad meg, ami igazán fontos – Steve Jobs

Akiket az életben a szeretet kötött össze, az Istennél találkoznak.

Örök az arcod, Nem száll el szavad, Minden mosolyod A szívünkben Marad!

Felejthetetlen vagy, mert szerettünk, vigaszunk nincs, mert te voltál mindenünk.

Az édesapák nem halnak meg, csak dolgos kezük pihen meg örökre.

Elcsitul a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok.

Álmodtunk egy öregkort csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett! Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szeretttél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, mi éltet és vezet, hogy egyszer, majd találkozunk VELED!

Álmodtunk egy öregkort, csodásat, szépet, De a kegyetlen betegség mindent összetépett. Csak a fájó könnyek hullanak érted, Soha nem feledünk Téged.

Isten visszavette égi angyalát, mert túl sok szeretetet hozott magával és osztott szét.

Az hal meg kit elfelednek, örökké él kit nagyon szeretnek

Nem tudunk már nélküled boldogságban élni, s szívünkbõl e fájdalmat ki sem tudjuk tépni. Rád gondolunk éjjel, Rád gondolunk nappal, itt leszel Te velünk a mindennapjainkban!

A munkának voltál úttörő harcosa, Éltedben pihenést nem ismertél soha. Siker és jótevés mi örömöt nyújtott, Békés pihenésben nyerjél örömöt, nyugtot.

Tiéd a csend, s a nyugalom. Miénk a bánat s a fájdalom.

Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk. Feledni téged sohasem lehet, mert Te magad voltál a jóság és a szeretet.

Az emlékeket nem veheti el tõlünk senki és semmi. Azok velünk maradnak életünk utolsó percéig. - Jankó Olga

S eszembe jutsz: könny csordul arcomon és megállok: céljaim fele voltál és fele szabad tetteimnek. - Szabó Lõrinc

A csillagok ragyogása volt két szemében, Nap tündöklésénél szebb volt mosolya! Elindult egy lélek, Tovább szállt, Távolra tõlünk, mely nagyon fáj!

A halálból vissza nem hozhatom pedig úgy hiányzik nekem. Fel sem tűnt, hogy ilyen fontos míg itt volt és most érzem igazán, hogy már nincs nekem. Könnyek között kínzó fájdalom, hogy miért nem lehet itt velem, õ a nagymamám kit nagyon szerettem, s míg élek emlékét megõrzöm itt legbelül a szívemben... ❤️

Nem múlnak õk el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. õk itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. - Juhász Gyula: Consolatio